Étterem & Kávéház

Alexandra to Christopher

Ez nem is kérdés nála, hogy mióta él itt, hiszen neki ez a szülővárosa. Szóval mindig is itt nevelkedett, itt talált magának barátokat, ide járt iskolába és most itt is dolgozik. Az élete nagy részét Rainwalls-ban tölti, és ha nem, akkor is a rokonainál. Szóval mondhatni, hogy Alex életének helyszíne Rainwalls. És azon belül pedig a háza, a szülei háza és az újságíró szerkesztőség.
- Ez nem is kérdés. Már itt születtem, úgyhogy úgy mondva már a kezdetektől itt élek - felelte mosolyogva, majd evett egy kicsit a vacsorájából. Örült neki, hogy itt tudta megtalálni azt a helyet, ahol dolgozhat, és emiatt nem kellett máshová költöznie.

Ezt nem gondoltam volna Alexa-ról. Nem is tudom miért, de hozzá egy pörgős nagyvárost képzelnél el, ahol mindig tud ide-oda menni és azt csinálni, amit akar. Mer valljuk be, Rainwalls nem az a tipikus nagy város, inkább egy csendes, de mégis kicsit titokzatos.
Tovább falatoztam a vacsorámból, miközben Alexa-t hallgattam. A vacsora mennyei volt, ezért is szeretek ide járni.
-Szeretsz itt élin?.- kérdeztem kíváncsian, majd kicsit korrigáltam a kérdésemen.- Vagyis nem szeretnél egy nagyobb városba költözni?- egyértelmű volt, hogy szeret itt élni, de nem biztos, hogy nem akar elköltözni.

Alexandra to Christopher

A következő kérdésen is elgondolkozott a lány. Ezt még magának sem tette fel soha. Mégis az lenne a felelete, hogy nem. Most már annyi minden köti a városhoz, most már itt dolgozik. Megszokta azt is, hogy nem olyan nagy a nyüzsgés, mint máshol. Ez az ő élete, és lehetséges, hogyha valamelyik nagyvárosba költözne, akkor nem tudná nagyon megszokni. Egyik napról a másikra sem lehet ugyanúgy foglalkozni a munkájával. Nem tudná azt sem, hogy hol is kezdje az interjúkat, hogyha senkit nem ismer a másik városban. És biztos, hogy sokkal több munkája is lenne, mivel egy nagyváros bűnügyi részlegén dolgozni nem ugyanaz, mint Rainwalls-nál.Úgy gondolta, hogy nagyon nehéz lenne átállnia a kisvárosi életről egy még pörgősebb napra.
- Szeretek itt élni, és nem vágyom nagyvárosba. Annyi minden köt ide, hogy most már nem tudnék elválni tőle. És én mégis csak itt születtem - felelte mosolyogva, majd falatozott egy kicsit a vacsorából.

Ez a válasz a legkevésbé sem lepett meg. Tipikus olyan lány, aki ragaszkodik a dolgaihoz és nehezen válik meg tőlük. Ez ritkaság, hisz manapság mindenki csak úgy eldobja magától a dolgokat, néha még az életet is.
Hirtelen nem jutott eszembe több kérdés, azt a tipikus kínos csendet pedig nem akartam.
-Ha gondolod te is kérdezhetsz nyugodtan.- ajánlottam fel udvariasan és tovább falatoztam.

Alexandra to Christopher

Alex fejében most nem volt sok kérdés, amit feltehetett volna. Így nem éppen egy általános, de egy jó beszélgetésbe alkalmas kérdést tett fel.
- Van háziállatod? - kérdezte kíváncsian. El tudta volna képzelni Christopher-ről, hogy tart valamilyen háziállatot, de az is lehet, hogy nem. Sok oka lehet arra, hogy nem, hiszen ott van a munkája, ami elég sok idejét veszi igénybe. Kíváncsian várta a feleltet, miközben a vacsora utolsó falatjait ette.

Kicsit meglepődtem a kérdésén és azon is elgondolkoztam, hogy mi lenne a tökéletes válasz.
-Sajnos nincs.- feleltem és bekaptam az utolsó falatot is.-De ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket.- próbáltam menteni a helyzetet, hisz mindenkinek megvan a véleménye egy egyedülálló férfiről, akinek még kutyája sincs, de a sok munka mellettem szól.
.És neked?- kérdeztem mosolyogva, majd a szalvétával megtöröltem a számat.

Alexandra to Christopher

Alex tényleg nem gondolta volna Christopher-ről, hogy tart háziállatot, hiszen a rendőri munka biztos, hogy nagyon lefoglalja. Neki sincs könnyű dolga, de legalább a családja vigyáz a kutyájukra, így ő csak meglátogatja, ha van ideje.
- Az én családomnak van - felelte mosolyogva, miután megette a vacsorát már teljesen, miközben besélgetőpartnere éppen a választ adta - Egy golden retriver külyök őrzi a házunkat és a neve Rex, de azért elég szelíd kutya - folytatta tovább, majd az órájára pillantott. Jól elszaladt az idő - Nekem lassan indulnom kellene - felelte, habár egy kicsit szomorúan, hisz jól esett neki ez a beszélgetés - Valamelyik nap biztos, hogy majd összefutunk. Köszönöm a meghívást! Szia! - köszönt el a férfitól, majd boldogan elhagyta a helyszínt.