NévSpencer Robert Scott
CsoportTörvény szolgája
FoglalkozásA C.I.A hírszerzési osztályán dolgozom, azt hiszem…öt éve.
Születési dátum, hely1982. május 20. London
Kor29
Külső182 cm magas vagyok, szálkásan izmos testalkatú. A hajam vöröses szőke…vagy inkább barna. Mindenesetre remélem vannak akik kevésbé színvakok nálam és meg tudják állapítani a színét. A szemem világos kék színű. Az arcom alapjába véve elég kamasz szerű, de az erőteljes borosta, alkalmanként szakáll, mindent megváltoztat. Általában ingben, tornacipőben és farmerben látni. Persze néha öltönyt is magamra erőltetek…az a fránya előírás. Mi van még…hát van pár sérülés, amit Irakban szereztem. Öngyújtó és citromos cukorka mindig van nálam. Ahogy egy 45-ös long colt is.
AvatarEwan MyGregor
JellemHát nem vagyok egyszerű eset, az már biztos. Nem néznéd ki belőlem a CIA ügynököt, ebben is teljesen biztos vagyok. Komolytalan vagyok, kicsit egoista és öntelt is. Sokat beszélek, de képes vagyok úgy forgatni a szavakat, hogy egy te jöjj ki belőle rosszul, kettő megszerezzem a kellő információt, és három, te ne tudj meg semmiről semmit. Nagyon tudok hazudni, bármiről, bárkinek szemrebbenés nélkül (jó mi?). Egy jó CIA-shoz méltóan a többi ügynökség, szívből gyűlöl, a fenti tulajdonságok miatt. Elég elvont figura lehetek, szeretek rájátszani a hülyeségemre, feledékenységemre. A részletekre oda figyelek… azt hiszem ennyi. Ja nem! Tudok ám komoly is lenni, ha a helyzet úgy hozza. Akkor pedig teljesen kivetkőzöm magamból.
Önfejű vagyok, makacs stb-stb. Nagy az igazság érzetem, és ez rengetegszer kevert már bajba. Elég manipulatív személyiségnek mondom magam. Szeretek szórakozni más emberek idegeivel.
Na megint túl sokat beszéltem nem? De hát akkor jobb is ha abbahagyom. Pedig még annyi minden lett volna…
HozzátartozókApám Jonathan Scott pék egy Londoni pékségben, anyámnak valami súlyos betegsége van, így sem rám, sem a családjára nem igazán emlékszik, szenvedélyének, a festésnek él. Van egy öcsém, Patrick ő az amerikai légierő tagja. A húgom Lisa nem rég érettségizett, és a tanárnak tanul.
Az összes családtagommal napi szinten tartom a kapcsolatot, sokat beszélek velük telefonon vagy interneten keresztül, de gyakran látogatom is őket.
ElőtörténetHát hol is kezdjem? Célszerű lenne a legelején, de úgy unalmas nem? Mondjuk kicsit összekeverhetnénk a dátumokat, és akkor valami új és izgalmas történet kerekedne ki belőle! Hm?? Mit szólsz?
De ha már így érdekel elmondom, hogy a gyerekkorom félelmetesen átlagos volt. Szürke. Apám pék, anyám régebben zongora tanár volt. A testvéreimmel mindig is jó a kapcsolatom, bár az öcsikémmel gyakran keveredünk konfliktusba. Tudod hogy van ez. Testvéri versengés a szülők szeretetéért, ami teljesen felesleges, mert a kislány nyeri a csatát úgyis.
Életem első szerelme az általános iskolában volt. Ezt azért emelem ki, mert nagyon fontos momentuma az életemnek Jennifer Hoyt. Igen így hívták. Ötödikes volt (én másodikos) gyönyörű hosszú szőke haja és a hófehér bőrétől kísértetiesen elütő kifejező fekete szemei. Nem mindennapi lány volt, az biztos. Az iskola udvarán a sövény mögött „csókolóztunk”. Két hétig tartott az egész. Úgy döntöttünk elválunk ő megtarthatta a színes ceruzákat, én kaptam a szendvicses dobozt.
Aztán a középiskola itt sem történt túl sok minden. Tanultam elérhetetlen lányok után futottam, megpróbáltam a lehető legkevesebb konfliktussal végig vészelni a napot, többnyire sikertelenül.
Az érettségi után idejöttem Amerikába, talán itt könnyebben kezdek valamit az életemmel. Hát katona lett belőlem. A kiképzés után máris mentünk Irakba, bele az egész rumli közepébe. Nem mondom, hogy nem élveztem, de… jobban kedvelem a nyugodt és békés helyeket. Ahol nem lőnek rád az erdőben, ahol nem mindennapos a robbantgatás, ahol a sarkon van egy kis bolt, és ahol az ivóvíz nem okoz két napon tartó hasmenést!
Másfél évig bírtam. Aztán hazaküldtek, mert a vállamat eltalálta egy golyó, és hát nem ragaszkodtam annyira a katonasághoz, szóval az első adandó alkalommal leszereltem és mentem a CIA-s kiképzésre. Kemény meló volt, az fix. De a hadsereg után piskóta (sok túlzással).
A kiképzás után végre elhelyezkedtem a hírszerzésnél. Az eleinte fennálló sorozatos kudarc sem keserített el, egyre jobb lettem, főleg mivel szeretem azt amit csinálok. Tehát ez már az ötödik éve, hogy a CIA berkeiben tengetem a napjaimat.
