N.C.I.S titkos irodája

Elizabeth kérésére /Bocsánat a késlekedésért!/

Elkaptak, ilyen nincs. Holnap úgyis ki fognak engedni. Mindig megúszom az ilyen piti kis dolgokat. Ha nem így fog történni akkor meg elszökök.
Bevezettek az irodába, de olyan volt mint egy eldugott épület. Danyt kerestem a szememmel, de nem láttam. Elkezdtem reszketni, hogy mi történt vele, de nem akartam megkérdezni. Inkább hallgattam és néztem, hogy merre megyünk.
- Most be fog zárni? Nagyon sokra megy vele. - gúnyosan a nő fejéhez vágtam rosszabbnál rosszabb szavakat. Ő viszont nem is foglalkozott velem.
Na mejd megmutatom neki, hogy mit tudok művelni ha meg akararok szökni.

Végre elkaptuk a lányt. Ilyen makacs embert még életemben nem láttam. Ez komolyan mondom, hogy szörnyű, és még nekem kell kihallgatnom. Nem értem, hogy miért nem tudták valaki másra bízni, de ha így akarják, akkor legyen. Talán túlélem még ezt ma. De úgyis ő jobban fog szenvedni, mint én. Rögtön mentem is a kis irodába, és már tettem is fel a kérdésemet. Nem zavart, hogy ő már tett fel egyet, mert arra majd csak kap választ. Majd valamikor. Jól van, inkább megmondom neki.
- Talán kiengedhetünk még ma. De csak egy feltétellel. Ha kifizeted az elégtételt, ami most elég sok. mivel már egy-pár rablásban részt vettél. Tudod, mi mindenről tudunk - mondtam neki egy kicsit gúnyosan. Annyira ki akar engem készíteni, akkor legalább én is hadd élvezzem. Ezzel jár legtöbbször a munkám, hogy néhányan nagyon utálnak, de ez van.

Megéreztem, hogy a bilincsem nem olyan vészesen szoros. Biztos azt hitték, hogy érzékeny vagyok vagy nem tudom, de nem húzták szorosra. A két kezem már kint volt a bilincsből, de nem indultam el a kijárat fele. Még nem. A szememmel Danyt kerestem de nem láttam sehol. Abban reménykedtem, hogy valahol elszökött. Nem sokára én is követem.
A csaj pisztolya felé nyúltam és lassan kivettem a zsebéből. Nem tudom mennyit vett belőle észre. De mivel elég profi kis zsebtolvaj vagyok reméltem, hogy semmit.
Egy gyors neki támaszkodás és irány a kijárat. Minen simán ment volna, de egy galambot asszem eltaláltam azzal, hogy a levegőbe lőttem a fura pisztollyal.
A nő futott utánam. Egy utolsó pillantás hátra. Feléjük tartottam a fegyveremet és megálltak.
- Na ezt már szeretem. - modtam gúnyosan. - Ezt az arcot meg felejtse el mindegyik kis zsaru mert én soha nem fogok ide visszakerülni. Na cső. - megfordultam és elfutottam az őrstől jó messze.
Na ezt is megúsztam most irány haza.