Christopherrel való találkozásom után haza indultam. Nem értettem, hogy miért nem lőttem le amikor elmondta, hogy egy F.B.I. ügynök. Bármikor bevihet, ha olyan kedve van. De most nem érdekelt mit fog tenni velem, hisz én rontottam el, hogy nem voltam elég óvatos.
Hazaértem és láttam, hogy a "bátyám" a kanapén alszik. Nagyon utáltam, ha valaki kint elalszik. Mindenkinek van egy saját szobája tlvlvel miért nem lehet, ott aludniuk.
- Hé, Dany, ébredj már fel. Menj a szobádba. - utasítottam.
Elég jól ismert ahhoz, hogy nem ellenkezzen velem mert azzal nem járt volna jól.
A konyhában ettem egy szendvicset és elcsoszortam a szobám felé. Ahol az ágyam csak úgy magába szippantott.
