Semmi szándékosság nem volt abban, hogy én most a kikötő E20-as raktárépületének környékén kolbászolok. Hogy őszinte legyek, ez a tény még a főnökeim parancsával is egybevág.Nézzek körül errefelé. Ezt kicsit tág fogalomnak érzem. "Errefelé"most ezzel az erővel benézhetnék a csónakházba, vagy felmehetnék egy hajóra, teljesen mindegy volna, hiszen az errefelé bármit jelenthet. De én az E20-as épületet pécéztem ki magamnak.Hogy miért azt nem tudom. Igazából a pénzfeldobás döntött a csónakház és a raktár között és sajnos 3-2-es arányban győzött ez.
De remélem nem hiábába jöttem ide. És eddig úgy tűnik ebben a véletlneben nem volt semmi végzetszerű. Mert egy félórás álldogálás után sem történt semmi.Aztán úgy döntöttem ideje lenne talán valamerre megmozdulni, így széles körökben kezdtem el járkálni az épület körül.Amikor megláttam egy sötét alakot cigarettázni. Nem tartottam furcsának, hisz én is itt vagyok bár engem a munka szólít ide. Akárhol szívesebben lennék. Mondjuk otthon egy Boston Cenltic meccset bámulva, lehűtött sör mellett. Igen ezt sokkal kellemesebb esti programnak érzem. De hát a munka az munka, szóval oda mentem hozzá.Ahogy közelebb értem...igazából már egész közel, láttam egy-kettő vérfoltot a ruháján. Volt egy olyan érzésem, hogy nem hentes a becsületes foglalkozása, vagy éppen az orra vére eredt el, ami talán magyarázná a foltokat.
- Helló.- köszöntöttem majd megálltam úgy három lépés távolságban. Gondosan ügyelek rá, hogy még véletlenül se nézennek se rendőrnek, se semmilyen más bűnüldöző szervezet tagjának, amivel meglehetősen nagy sikereket érek el. Persze a főnökök inkább azt a szót használják, hogytrehány vagyok, de kit zavar ez?