A helyi bank

...

Érkező post-okat kérem, és Brian csak azután bukkan fel!

Az N.C.I.S tudatára jutott, hogy a többszörösen körözött Brian fel fog bukkani a helyi bankban. Az információt az egyik segédjétől, Tom-tól tudtuk meg, és ő most sikeresen a börtönben ül. Így újra elindult az akció! Beépített ügynöknek kellett kiadnom magam az egyik társammal együtt, hogy simán menjen végig a terv. Fegyvert hordani kötelező volt, és a szerephez illően egy házaspárt kellett alakítanunk. A főnök elintézte a problémás bankszámlát, ami miatt itt vagyunk.
- 523-as! - szólalt meg a hangosbemondó, utalva, hogy mi következünk. Leültünk a nővel szemben, és elkezdtünk vele beszélni a problémáinkról. Én addig észrevétlenül mértem fel a terepen a kamerákat. A helyiség sarkaiban profi kamerák, amikhez hozzáférést kapott az N.C.I.S. Ők így tudnak minket is és az akciót is figyelni. Aztán a nőre koncentráltam, és próbáltam figyelni, hogy miről beszélnek. Mivel be kellett vegyülnöm, így bólogatni kezdtem, hogy mindent értek. Nagyjából így is volt. És vártunk, hogy végre felbukkanjon Brian, aki miatt ez az egész felhajtás van.

//Gondolom, mint látszik én beépített ügynök vagyok. //

A tegnapi Kate-el töltött este után kicsit össze vagyok zavarodva. Inkább megpróbálom elfelejteni, mindenkinek az lesz a legjobb. az élet megy tovább, és természetesen a számlákat is be kell fizetnem. Unottan mentem az gépautomatához, ami sorszámot adott.524. Legalább nem kell sokat várnom, így hát leültem egy kanapéra és a 'Rainwalls-i hírek' című újságot lapozgattam, meg sem lepődtem azon, hogy tele van rablásos és bolti lopásos cikkekkel. Habár, valljuk be, némi büszkeséggel töltött el, hogy ezeknek a rablóknak a nagy részét én kaptam el.
-524-es!- az én lennék. Gyorsan felpattantam, az pisztolytartó övemet megigazítottam, hisz nem lett volna túl előnyös, ha a posta kellős közepén a pisztolyom kipottyan. Leültem a nővel szemben. Természetesen nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy az inge a kelleténél kicsit jobban ki van gombolva.-Jó napot! Csak ezt a számlát szeretném kifizetni.- mondtam udvariasan majd átnyújtottam a számlát és a pénzt is. Amíg a hölgy elintézte a papírmunkát, kicsit elkalandozott a tekintetem a mellettem ülő házaspárra. De amire igazán felfigyeltem az a pár női tagja volt. És most nem a külseje miatt, ami természetesen nem volt elhanyagolható, hanem mind inkább az, hogy a kamerákat figyelte. Jobban szemügyre vettem és láttam a pisztolyt. Nem gondoltam egyből arra, hogy bankrabló, hanem inkább, hogy ő is hasonló körökben mozog mint én. Márpedig a megérzéseim nem csalnak.

A nő türelmesen hallgatott minket, és néha pötyögött valami a számítógépbe. Úgy éreztem, hogy nem is figyel rám, de az álcám így is bevált. Miközben mi a súlyos pénzügyi problémáinkról beszéltünk, addig megjelent egy férfi. Valahonnan nagyon ismerős volt az arca. De honnan is? Hát persze, ő az F.B.I-nál dologzi, és néha, amikor szólok nekik, hogy végre leszállhatnának az ügyünkről, akkor őt is látom néha. Ezt nem hiszem el, már megint ugyanazon az ügyön dolgozunk. Néha megáll az eszem a folyamatos huzavonától a két nyomozóiroda között. De talán be kell vallanunk, hogy ez azért van, mert mindkét csoport ugyanolyan jó a nyomozás terén. És valahogy meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk a jobbak. Végül is, így nagyobb esélyünk van arra, hogy elkapjuk a rossz fiút, de akkor is jobb lett volna egyedül végig vinni az ügyet. De most már ez teljesen mindegy. Gondolkozásom után elmondtam a nőnek, hogy mi miért is vagyunk itt. Emiatt két papírt vettem elő a táskámból:
- Elnézést, de azért vagyunk itt, mert valamiért a számlánkon még mindig ugyanannyi pénz van. Pedig mi már kétszer utaltunk rá nagyobb összeget - mondtam neki, és odaadtam a papírokat. Ezeket is a főnök intézte el, ugyanúgy ahogy a bankszámlát is. Hosszasan nézegette, majd bocsánatkérően utánanézett a félreértésnek.

Sóhajtva léptem át a bank küszöbét, és a nagy üvegajtót hagytam becsapódni magam mögött. Talán óvatlan ez a viselkedés, figyelembe véve, hogy nem akarom magamra vonni a figyelmet, de az ilyen apróságokról mindig elfeledkezem. Megigazítottam a kabátkámat, és határozott léptekkel indultam a bankautomata irányába. Magas sarkú csizmám sarkának kopogása visszaverődött a padlóról, ami szintén felhívhatta rám a figyelmet ebben a csöndes kis bankban. Bár lehet, hogy csak kezdek paranoiássá válni, amiért ilyen rossz a lelkiismeretem. Kicsit többen voltak a helyiségben, mint számítottam rá. Az elmúlt pár napban megfigyeléseket végeztem, felmértem a kamerák helyét, megnéztem kinek mikor van szünete, mindent megtettem, hogy ez az akció jól süljön el. Brian, a megbízóm ugyanis tökéletes munkát akar, ezért nem is csoda, hogy ő maga is meg fog jelenni. Hogy mit is tervez pontosan nem tudom, csak azt mondta, hogy várjam 10 órakor az automatánál. Már csak két perc van a megadott időpontig, és én ígéretemhez híven a helyemen vagyok. Háttal vagyok a fő kamerának, és még nagy lencsés, fekete napszemüveg is van rajtam, így az azonosításomra nincs túl sok esélye a helyieknek. Emellett, aki ismert már megszokhatta a „dark” stílusú öltözködésem, ami valljuk be, nem feltűnő egy ilyen kisvárosban, sokan szeretik a feketét.
Csípőre tett kézzel álltam a bank automatánál, és körbefutattam a tekintetem a termen, mint aki éppen a kártyájának kiadását várja. A négy banki alkalmazotton kívül egy házaspárt, egy férfit és még pár biztonsági embert láttam. Egyik sem tűnt veszélyesnek, de én vagyok az élő példa, hogy a látszat néha csal.

//Naná, hogy Brian oldalán állok //

Egy öltönyös fickó jelenik meg hamarosan, és egyenesen Dawn-hoz sétál, valamit a fülébe súg (PM!)
Dawn indítja el a hsz-ásával az akciót. A többiek, míg ő esetleg nem ír, leírhatják, hogy észrevették az ő felbukkanásukat.

A bank előtt álltam és vártam a többieket. Láttam, hogy elég sok ember lesz ma a bankban és egyre jobban izgalmasabb lett az akció.
Egy fél óra eltelhetett és bementem a bankba. Nagy volt a tömeg, de ez itt természetes.
Életem első bank rablásán veszek részt. Annyira izgulok, hogy el sem tudom mondani.
Megláttam Christophert. Látom rendőrök is járnak bankba. Gyorsan felhajtottam a kabátom garbóját és a szemüvegemet felvettem. Kezdődhet a játék. Szépen lassan odasétáltam a várakozók sora végére, és vártam.

//Brian oldalán vagyok //

Nem kellett sokáig tétlenkednem. Éppen végeztem a bank alapos felmérésével, mikor halk suttogást hallottam meg magam mellől.
- Dawn, igaz? - kérdezte egy érdes férfi hang, mire megperdültem, és felé fordultam. Egy 20-as évei közepén járó megedzett fiatalemberrel álltam szemben. Elegáns öltönyt viselt, drága Rolex órát, és barna haja előkelő hatást keltve hátra volt zselézve. Nos, nem hiszem, hogy az utcai élet hozta volna őt ilyen gazdag formába, bár mondjuk kifinomult "ízlésre" vall ennek a banknak a kirablása is. Nem is tudom, mit gondolhatnak mások rólunk. Itt vagyok én, a "fekete démon" és mellettem egy ízig-vérig úriembernek tűnő férfi. Nem a legszokásosabb párosítás.
- Igen. És Ön bizonyára Brian - súgtam vissza halkan egy mosolyt elejtve. Nyugodtságom profizmust árasztott, bár ezt a megrendelőt még nem ismerem, így nem tudom, hogy milyenek az igényei. De ha szerencsém van, és meg lesz elégedve velem, talán kapok tőle jó pénzes melókat.
- Nem kell tegeznek. Ha egyszer együtt fogunk ülni a hűvösön fölösleges lesz az udvariaskodás - mondta fenyegetően, mire én elfontorodtam. Kecsegtetőnek hangzik a börtön, persze, persze, csakhogy nekem semmi kedvem oda kerülni, még ennek a Brian-nek a kedvéért sem, így muszáj, hogy ez az akció jól sikerüljön.
A bank ajtaja újra nyílt, és egy fiatal lány jelent meg. Brian a fülemhez hajolt, lehelete cirógatta a bőröm, miközben megsúgta, hogy ő a csapatunk harmadik tagja. Azt kérte, hogy szóljak neki a feladatáról, míg ő elintéz valamit, azzal a munkaadóm elindult az egyik irodába. Lassan követtem a tekintetemmel, majd az újonnan érkezett lányhoz sétáltam. Sóhajtottam, mert első ránézésre idegesnek tűnt, ami nem szerencsés ebben a szakmában. Na mindegy.
- Szia! Brian küldött - közöltem a lánnyal, és az ajtó felé intettem, ahol imént a férfi bement - A te feladatod az lenne, hogy tarts távol mindenkit attól az irodától... Ha nem sikerülne... Nos, jobb ha sikerül! - mondtam bajjóslatúan annak ellenére, hogy nem igazán tudom, mik Brian tervei, ha lebukna a csendes akció. Mindenesetre fegyvert hozott, ami nem jó jel.

A bankszámlánk még mindig nincsenek készen. Ez jó, már mint a házaspárnak, akit alakítunk nem, de amúgy a rendőr felünknek pedig igen. Szóval van nyerni való időnk, és az nagyon jó. Mindig az ilyen dologkat kell nézni a munkába, nem pedig a legapróbb hibákat. A szerepemhez híven valamit kellett volna mondanom. Nem jutott eszembe semmi, úgyhogy maradtam a panaszkodós feleség szerepe mellet.
- Jaj, drágám. Mondtam, hogy nem kellett volna eljönnünk. Így sohasem lesz kész az ebéd - mondtam neki egy kicsit panaszkodó arccal, és ezt ő vette is. Rögtön adta is a választ, ami ez volt:
- Édesem, mindjárt készen leszünk. Aztán rögtön megyünk haza. Rendben? - kérdezte, de én csak az igen felelelet adtam. Most ez jutott az eszmebe, de úgy látom, hogy bejött, mert a bankos rögtön gyorsabban kezdte pötyögni a dolgokat. És már el is értem, amit akartam. Ekkor pedig egy elegáns férfi alak jelent meg a helységben. Megjött! - mondták nekem a poloskán keresztül, ami a fülemben volt. A kamerák segítségével figyelték a terepet, én pedig így kaptam ezt az üzenetet is. De még két nő is van vele! - mondta Adam, a számítógépes részleg vezetője. Ő csinálta ezeket a dolgokat, megjavította a hibás fájlokat, embereket keresett a gépein stb. Minden egyes ilyen láncszem fontos az ügyekben. Senkinek nem szabad hiányoznia, mert mi így vagyunk az N.C.I.S. Ha valaki nincs, akkor őt nem nagyon lehet helyettesíteni. Szóval azt már tudjuk, hogy hárman vannak az akcióban. Két nő és egy férfi. Szóval Brian-an kívül még vannak többen is. Erre azért számítottunk az eddigi munkássága alapján. Így észrevétlenül tudtam figyelni őket, mert nem kellett nézelődnöm, és emiatt én nem bukok le. Na, arra azért kíváncsi vagyok, hogy az F.B.I mit lép erre? Nekik biztos nincs poloskájuk. Ja, és nekik látszódna, mert nekem a hosszú, dús hajam eltakarja, de nekik a férfinál biztos, hogy nem. A társammal tudattam, hogy biztosan vegye a lapot.
- Megjött már a pénzünk a bankszámlára? - kérdeztem, kicsit kihangsúlyozva a megjött szót, és ez láttam, hogy idegesíti a nőt. De ő csak pötyögött tovább, még mindig nem adva választ nekünk. A terve eddig sikerült, és remélem, hogy ezentúl is simán fog menni.

Most szokásosnál kicsit tovább tartott ezt elintézni. Még mindig a kényelmes, piros fotelban ültem a nővel szembe, akin láttam, hogy néha-néha vet rám egy csábos pillantást, amit természetesen sármos mosolyommal viszonoztam. Majd tekintetem az ajtóra vándorolt, hisz a felette lévő csengő újabb ember érkezését jelezte. De ez esetben nem akárkiről van szó. Kate volt az. Láttam, hogy ő is észrevett engem és próbált a kapucnija és a napszemüvege mögé bújni.De természetesen hosszú, barna haja így is kikandikált. Újabb csilingelés, ám most egy férfi lépett be. Meg kell hagyni, jól öltözködik és a Rolex karórát sem lehet figyelmen kívül hagyni. -Uram, minden rendben, itt a visszajáró.- mondta hölgy, de észre sem vettem. egyik fülemen ki, másikon be.Még mindig a férfit figyeltem, aki odasétált egy lányhoz és súgott valamit a fülébe. -Uram!- gyorsan megfordultam, majd elvettem a visszajárót.-Rendben köszönöm.- még egy utolsó mosoly és felálltam. Kicsit még ügyetlenkedtem a pénztárcával, közben Kate-t néztem, aki azzal a lánnyal sugdolózott, aki pár perccel ezelőtt a férfivel beszélt. Valami nem oké.Rossz megérzésem van...
A házaspár női tagjára szegeztem a tekintetem. tudom!!! N.C.I.S.-os és mindig velük kell vitázni egy-egy ügy megoldását illetően. De ő miért van itt? Tekintettel arra, hogy az ujján nincs gyűrű arra következtetek, hogy a mellette ülő férfi nem is a férje. Akkor itt biztos készül valami, jobb lesz ha még maradok egy kicsit.

Miután a férfi távozott a lánytól odajött hozzám és elmondta mik a teendőim. Nem volt nehéz, de legalább a részese lehetek.
- Oké, a rendőrökkel mit kezdünk? - kérdeztem Chrisre nézve.
Tudtam, hogy valaki tudomást szerez róla, de én bíztam Brian tervében, amit én még nem nagyon ismertem. Na akkor, hajrá.
Magabiztos léptekkel leültem a várakozóknak kitett egyik székre és leültem. Néztem az iroda ajtaját. Eddig minden csendes.
A bankban dolgozók semmit sem sejtenek. Végülis elég jól megszervezhette Brian, ha ilyen simán megy eddig.
A mai nap életem egy forduló pontja lesz, hisz most egy bankrablásban társtettes vagyok. Hát egyre jobban kezdett tetszeni a meló.
A nő eltűnt legalábbis eltakarták. Vártam, hogy valami jel lesz, de még mindig semmi.
Nem fogok börtönbe kerülni. Hisz olyan jó vagyok, hogy simán kiszíladok a rendőrök keze közül. Nem lesz nehéz, főleg, hogy Chris is köztük van. Vele könnyű lesz elbánni, csak nem visz be. Remélem, hogy nem teszi ezt.

Követtem az ismeretlen, ebben az akcióban mégis bűntársamként részt vevő lány tekintetét, és válaszán meglepetten felvontam a szemöldököm. Végigmértem a szőke hajú férfit, akit mintha rendőrnek titulált volna a lány. Rendőrökről nem volt szó! Bár lehetett volna ezzel számolni, hiszen ki tudja, hogy merre bukkannak fel azok a nyamvadt zsaruk? Mindegy, ha Brian terve sikerül, akkor feltűnés nélkül lelépünk a pénzzel, és már itt sem vagyunk. Figyeltem, ahogy a lány leül, és magabiztosan végighordozza tekintetét a helyiségen, mintha minden rendőrt szemügyre akarna venni. Az ő feladata viszonylag kis része a tervnek, de nélküle mégis sokkal bizonytalanabb lenne az egész, így mégis csak jobb, mert legalább biztosan tudhatom, hogy nem tör rám senki, miközben feltöröm a széfet.
- Mehetsz. A titkár elintézve - súgta a fülembe ugyanazon a búgó, fenyegető hangon a hirtelen felbukkant Brian. A férfi egy jelentőségteljes pillantást vettem rám, majd az ismeretlen lány felé vette az irányt, és kedvesen felé fordult, és a mellette elhelyezkedő székre mutatva megkérdezte: - Kate, igaz? Leülhetek... tettestárs? - az utolsó szót nem hallottam, hiszen csak tátogta, de elég jól kivettem, mit is akar mondani. Brian olyan nyugodt volt, mintha Miami-i nyaraláson lenne. Fogtam magam, és a terv szerint bementem az irodába, ahol előbb a megbízóm volt, és ahol a széf van, ami fel kell törnöm.
Mikor benyitottam, elakadt a lélegzetem, Egy férfi feküdt mozdulatlanul a földön, sápadt arccal. Úristen! Így értette Brian, hogy elintézte? Egyszerűen megölte? Mielőtt felfoghattam volna, mit teszek odagugoltam a férfi mellé, és kitapogattam a pulzusát, szerencsére volt neki, mégha lassú is, így kissé megnyugodtam, hogy nem egy gyilkosságban vagyok benne. Szakszerűen túlléptem hát a félreértésen, és egyenesen a széfhez mentem. Profi módján neki láttam a feltörésének.

A nő még mindig pötyögött. Nem tudom, hogy egyszerűen lassan ír vagy csak nem akar bele törődni abba, hogy nekünk van igazunk. Hisz ez természetes, mert minden el van intézve a rossz bankszámlánkkal kapcsolatban. Azt hittem, hogy ez a pár perc már nagyon sok óra. Olyan lassan pergett az idő, de a szívem egyre jobban kezdett verni. Egy nagyon fontos ügy közepén vagyunk, és ezt nem szabad elrontanom, de nem is fogom. Hát igen, ilyen az én hozzáállásom, mert szeretem a munkámat. Más helyen nem is tudnék dolgozni, mármint igen, csak ott nem biztos, hogy élvezném is, amit csinálok.
Nos, mindegy térjünk vissza a lényegre. Elkezdett peregni az akció is. A nő eltűnt, a lány meg leült egy székre. Ezt mind a poloskáról hallottam, hisz nem szabad lelepleznem magam. Úgy látom, hogy a több felé szóródási taktikát választják. Ez profira vall, mint ahogy elvileg Brian is az. De ki tudja, hogy velünk szemben milyen lesz? Lehet, hogy elbukik. Nos, kell egy álca, hogy eljussak valahogy a terem felé.
- Drágám, én itt nem töltök több időt. Már elegem van a várakozásból, úgyhogy ha megbocsátasz, akkor kimegyek a mosdóra - feleltem kicsit durcásan a makacs feleséghez híven. Elindultam tanácstalanul, és néztem jobbra is, és balra is. Aztán megkérdeztem egy hölgyet, hogy merre találhatom a mosdót. Pontosan a széfterem mellett, és ez pont jó is nekem. Ártatlanul elindult a WC felé, majd be is mentem. Elvileg a hátsó bejáratnál át lehet jutni a széf terem hátsó bejáratához. Hogy mik nincsenek az ilyen bankokban? De ezt előre tudtam, hisz a művelethez meg kellett néznünk a térképét a helynek. Bementem az illem helyre, majd elkezdtem egy adag rúzst rakni a számra, hogy megfelelő legyen a szerepem. Reméltem, hogy erre senki nem jön rá, hogy mit akarok elérni.

Egyetlen bankrablásban vettem eddig részt még New York-ban, valahogy nem illett a profilomba és ezért nem is volt túl sok tapasztalatom. Mégis olyan magabiztosággal libbentem be az ajtón, mintha egész életemben ezt csinálnám. Miközben sorszámra vártam azt találgattam hisztis, elkényeztetett tinédzser 'legyek' vagy inkább különc meg nem értett fiatal. Hmm.. Az elsőt mindig könyebben elhiszik. Leültem és vártam, konkrétan valamilyen támpontra.
Közben elégedetlenül pillantottam körbe újra és újra és az ujjaimmal a térdemen doboltam, azt mutatva, hogy mennyire idegesít, hogy várakoznom kell. Valójában az embereket figyeltem, ki tűnik idegesnek, ki figyeli a kamerákat... Amik helyét persze én is alaposan az agyamba véstem. Annyit tudtam, hogy valami Brian-t kell keresnem, pontosabban ő fog megtalálni engem. Kissé zavart, hogy nem én irányítok. Ez a csapat dolog sosem feküdt nekem annyira, mindegy majd megerőltetem magam.

//Brian mellett állok. //

Az újoncok és a befejezetlenség miatt meghosszabbítom a kalandot!

Kaland vége: 2011. május 15.

Dawn-nak megírtam az alapokat, innentől kezdve Effy és Katerina is irányíthatják Brian karakterét.

További jó játékot!

A bankrablók elszüktek, a tűzharcban egyedül Brian-t érte golyó, és mielőtt bármit elárulhatott volna, meghalt. A nyomozóirodák kis vita után az N.C.I.S lezárt ügyei közé tették ezt az aktát.