A várost átszelő kis utcák hálózata

...

Este fél 10 van. Nem is én lennék, ha nem maradtam volna bent túlórázni. De miért is sietnék haza? Hisz nem vár senki, csak az üres lakás. Egyébként is, kaptunk egy új ügyet. Igaz csak szokásos bolti lopás, de nem szeretem halogatni a dolgokat, mindent inkább elintézek hamarabb. Hogy miért?Azt magam sem tudom, mert így csak több időm lesz, ami abból a szempontból nem túl kedvező, hogy csak otthon ülök és nem csinálok semmit. Mikor elköltöztünk az irodával, azt hittem azért, mert itt sokkal nagyobb szükség van ránk. Meg kell hagyni, hogy a bolti lopások minden napos dolgok, de kezd a hócipőm tele lenni velük. Minden nap ugyan azok a sablon dolgok. Igazán történhetne már valami izgalmas.

Teljesen elmélyedtem a gondolataimban, miközben a csaknem üres utcán sétálgattam. 1-2 padon üldögélt valaki, de azon kívül senki nem császkált a városban. Elég meleg volt, így az öltönyömet a vállamra vetve vittem és a nyakkendőmet is kilazítottam egy kicsit. A munkahelyi dolgokat félre téve, azon gondolkoztam, hogy mi lesz a mai vacsorám. De valószínűleg a szokásos, rendelek egy pizzát, amihez természetesen sör dukál.
A gondolataimból hirtelen visszarázódtam, mikor nekimentem valakinek. -Ó, ne haragudj az én hibám!- először nem tudtam beazonosítani a személyt, de a lámpa fénye kellőképp megvilágítottam, hogy rájöjjek, egy nagyon fiatal lányról van szó.

Már nagyon elegem van a sok rendőrből. Mindenhol ott vannak. Ma is elkapott az egyik, de szerencsére el tudtam szaladni, mielőtt bevitt volna a sittre. Mivel elég fiatalnak tűnök senki nem nézné ki belőlem, hogy egy igazi gengszter vagyok. Ma csak egy boltot sikerült kirabolnom, másra nem volt időm mert jöttek.
Na, holnap csak sikerül valami nagyobb gaztettet véghez vinnem.
Ahogy az utcán sétálgattam kicsit piszkosan és rongyos ruhában, nekem jött egy férfi. Nagyon ismerős volt valahonnan, de nem tudtam rájönni, hogy miért. Biztos valami helyi emberke lehet.
-Oké, nyugi semmi gond. - kicsit ingerülten szóltam vissza mert nagyon elfáradtam. Nem hinném, hogy balhés fickó lenne, de reméltem, hogy nem rendőr. Ha az akkor sem érdekelne, mert már benne vagyok a menekülésben.
- Hello! Kate vagyok! - mutatkoztam be. Jó kezdés, ha meg akarok ismerni egy fickót aki jóval idősebb nálam és ahogy elnézem nem is rabló.

Tüzetesebben végig mértem a lányt és láttam rajta, hogy nagyon ideges. Mintha sietne valahova, de nem akarom beleütni az orromat. Lehet jobban járok.
Igaz kicsit koszos és megviselt volt, ebből arra következtetek, hogy nagy valószínűséggel egész nap az utcán kóborolt. Lehet ő is tolvaj? Ez esetben jobb ha visszaveszem az öltönyömet, mert nem akarom, hogy kiszúrja a jelvényemet és a pisztolyomat. Tutira elfutna. Igaz az a dolgom, hogy elkapjam a gengsztereket, de nem ítélhetek elsőre. Sose lehet tudni...
-Én Christopher Thopmson vagyok. De szólíthatsz csak Chrsinek.-én is bemutatkoztam illedelmesen. Igaz jól nézett ki a csajszi, de tekintettel arra, hogy fiatalabb nálam, nem fogok kikezdeni vele. Nem lenne szép húzás tőlem.
-Nos Kate, merre laksz? Nem szabadna ilyen későn a városban mászkálnod. Főleg egyedül.- remélem nem veszi tolakodásnak, hisz a munkámból adódóan én csak próbálom védeni. de nem olyan lánynak tűnik, akit annyira félteni kellene.

Nem volt hideg sőt egészen meleg volt. De ő mégis felvette a kabátját, ezt úgy vettem mintha tartana valamitől. Csak nem tőlem? Nem kelthettem máris ilyen rossz látványt. Csak egy kicsit vagyok piszkos, na jó lehet, hogy nagyon de mit számít ez tök jól nézek ki és ráadásul még fiatal is vagyok.
- Nem messze innen. Maga mit keres itt ilyen későn? -vágtam vissza. Amúgy meg csak kíváncsi voltam miért nincs a családjával. Kinézném belőle, hogy minimum egy gyereke van. De az arc kifejezését elnézve nincs nagy családja talán még felesége sincs. Na jó kis práde számomra. Egy dögös fickó aki egyedül mászkál az éjszakában. Nagyon jól kiismerem az embereket. Nem kellett, hogy ismerjem Christ ahhoz, hogy meg tudjam ismerni az arckifejezéséből.
- Nincs kedve hazakísérni? - kérdeztem mert láttam rajta, hogy megtenné, csak nem meri kérdezni, vagy a korom miatt nem akar kikezdeni velem.
- Ja amúgy, meg 21 éves vagyok. Látom magán, hogy fiatalabbnak néz. Nyugodtan elmondhatja. - mosolyogtam, de elég kényelmetlen volt folyton magázni.

Szimpatikus, de egyben kíváncsi lánynak tűnt. - Most végeztem a munkával. Haza felé tartok.- feleltem ama sármos mosolyommal a kérdésére.
Nem tudhatom, hogy én milyen benyomást keltek benne, de az emberek többsége azt, hiszi, hogy van családom. Pedig én nem olyan férfi vagyok. Természetesen már gondolkoztam a családalapításon, de mivel még nem találtam meg az "igazit"-és egyre jobban kételkedek benne, hogy létezik- és egyébként is akarom élvezni az életet, amíg csak lehet.
-Természetesen hazakísérlek, nem akarom, hogy történjen veled valami.- legalább jobban megismerhetem, hisz ez alatt a pár perc alatt is jól elcsevegtünk. Szívesen meg tudnék róla többet. Viszont a következő mondatával kicsit meglepett. 21?! Esküszöm 19-nek vagy fiatalabbnak hittem.
-Oké. Bevallom, 1-2 évvel fiatalabbnak tűntél. De ennek inkább örülj. Ja és nyugodtan tegezhetsz. Nem vagyok még 30.- igaz már csak 2 évem van a bizonyos 3X-ig, de véleményem szerint a koromnál valamivel fiatalabbnak nézek ki, a korombeli kollégáimhoz viszonyítva.
- És szabad tudnom, hogy te miért kószálsz ilyenkor a városban?- kérdeztem kíváncsian és csak remélni tudtam, hogy az igazt mondja. Hisz biztos több van a "csak levegőzni akartam" mögött.

Kicsit ferdítek a témán, mert nem mondhatom a szemébe, hogy nem rég sikerült ellógnom a rendőrök elől, merrt kiraboltam egy boltot. Kicsit gázos lett volna, főleg, hogy nem is tudom mi a munkája.
- Haza felé tartok egy barátomtól, kicsit elhúzódott a beszélgetés. - na ez nagyon nagy kamu volt, de nem árulhatom el magam. Valami jobbat kell máskorra kitalálnom. Mindig van valami alibim, de nem terveztem, hogy összefutok valakivel.
- Van feleséged? - kérdeztem, hogy tereljem a témát. Túl fáradt voltam a hazudozáshoz. Ha nem beszélünk olyanról amiről kamuznom kéne akkor jobban járunk mind a ketten.

Érdeklődve figyeltem Kate-t. Igaz még csak 2 éve vagyok a szakmában, de véleményem szerint elég tapasztalatot szereztem már ahhoz, hogy tudja, ha valaki füllent. És ez esetben sem volt másként. De tekintettel arra, hogy ismeretségünk csupán még 10 perces, nem fogom beleütni az orromat a magánügyeibe. Ha szeretné majd elmondja, én meghallgatom...
-Hmmm..- elsőre csak ennyit tudtam felelni Kate kérdésére. Nem tudtam, mi a jobb. Ha azt mondom, hogy van és akkor nem hiszi azt, hogy valami lusta fickó vagyok, aki még nőt sem tud fogni magának. Vagy inkább elmondom, hogy szingli vagyok. Az utóbbi mellett döntöttem. Nem hazudok.- Nincs feleségem, se gyerekem, se semmi. De az igazat megvallva még nem is nagyon vágyok rá.- kíváncsian vártam a reakcióját, de inkább még is végrehajtottam egy hasonló malőrt, akárcsak ő az előbb a témaváltást tekintve. - Tanulsz még, vagy esetleg dolgozol már?- kérdeztem kíváncsian majd a tekintetem az arcára vándorol.Elég megviseltnek és gondterheltnek tűnt. És meg kell hagyni, hogy sokkal érettebbnek, mint a korabeliek.

Igazából tanulom a rablást és közben dolgozok is. Nem hazudok, de nagy vonalban válaszolok.
- Munka közben tanulok - elég fura arc kifejezése lett. Biztos azon kezdette el agyalni, hogy mi is ez a munka.
Mit szólna ahhoz, ha elmondanám neki, hogy egy gengszet vagyok aki naponta boltokat rabol ki. De ki tudja mit hoz még az este.
- Nem nézném ki belőled, hogy nőtlen vagy, elég jól nézel ki. - huncut mosoly és elkalandoztam.
Milyen lenne egy ilyen pasival tölteni egy éjszakát? De elvetettem mert tuti nem lenne benne.

Ááá... szóval egyszerre mindkettő. Nem igazán ismerem még a csajszit, de egy biztos. Valamit nagyon titkolni próbál. Nem vagyok pszichológus, vagy hasonló, mégis látom rajta, hogy nem mondja el a teljes igazságot. Mintha úgy érezné, emiatt elítélik, esetleg megvetik.
Tény, hogy nem vagyok túl érzelmes ember viszont ha valaki szimpatikusnak tűnik, akkor megpróbálom jobban megismerni. És ez esetben sincs másként....
Viszont a következő mondatától elállt a szavam. Nem vagyok egoista, de tisztába vagyok vele, hogy megvannak a testi adottságaim, amiknek a nők nagy része nem áll ellent. De, hogy egy 21 éves lány- már ha tényleg annyi- ilyen bókokkal bombázzon.... meglepett.
-Hát... köszönöm.- mondtam mosolyogva, és zavartságomban a hajamba túrtam. Viszont ez a bók nem maradhat viszonzatlanul. Kate arcát fürkésztem, de egy idő után a tekintetem lejjebb vándorolt. Egészen jó csajszi. Az is igaz, hogy nem mondanék neki nemet, de van bennem annyi becsület, hogy nem fogom ágyba vinni.- Te te sem panaszkodhatsz.- ismét sármos mosolyommal viszonoztam a dicséretét.
-Egyedül élsz?- lehet kíváncsinak tűnök, de próbálok minél többet megtudni róla. Ha bár, a kérdésem mögött inkább a "van-e barátod?" jelentés bújt meg. Csak reménykedni tudtam, hogy ezt ő nem veszi észre.

Nagyon aranyos fickó és ha nem is lehetek vele teljesen őszinte nem fogok hazudni tovább csak nem mondok el mindent neki. Ha meg kérdezi akkor elterelem a témát. Volt végre egy olyan srác aki rendes volt velem és nem csak azért volt velem, hogy kihasználja az adottságaimat. Lehet, hogy csak egy rabló vagyok de nekem is ugyanúgy vannak érzéseim mint más embernek.
- Egyedül élek, de utálom az egyedül létet. - egy szép mosolygósat pillantottam felé. Úgy éreztem, hogy nem tudok ellenállni.
Nem keverhetek mindenkit bajaba körülöttem. Szeretem azt csinálni amit csinálok, de van hátránya. Mert ha megszeretek valakit soha nem lehetek vele. Az ellenségeim rögtön lecsapnának az alkalomra és bántanák, hogy azzal nekem okozzanak fájdalmat.
- Haragudnál ha most megcsókolnálak? - kérdeztem egy kicsit csöndesen, ami nem rám vallott. Én mindig olyan hangos és magabiztos vagyok. Ez most nem mutatkozott meg. Olyannak éreztem magamat, mint egy védtelen kislány.
A srác szemébe néztem és vártam a válaszát.

Teljes mértékben meg tudtam érteni Kate-t. Hisz én is egyedül élek, és néha halál unalmas tud lenni. Ha bár, időnként szükségem van a magányra, de nem minden áldott nap. Viszont ezt a problémát nem egy nővel akarom orvosolni. Nem fogok csak azért összeszedni valakit, hogy utána velem lakjon. Túl jól ismerem magam és tisztába vagyok vele, hogy már az első hét után megutálna.
A csajszi remekül ért a témaváltáshoz. Eddigi mondatai is váratlanul értek. De ez! A szemem teljesen kikerekedett. Biztos viccesen is nézhettem ki. De valahogy nem tudtam nemet mondani, aminek a legfőbb oka a mosolya volt. De ha már itt tartunk én leszek az, aki először megcsókolja. Szembe fordultam vele, de hirtelen egy pillanatra megtorpantam. Megszólalt az a bizonyos belső hang. Egyik felem azt mondta, hogy " Ne, nem szabad, ő még túl fiatal." viszont a másik felem, pedig azt súgta, hogy "Hajrá, ha tetszik a csaj, csak nyugodtan. Semmi baj nem lehet belőle" . Gondolom nem kell részletezni, hogy a jobbik énemet elnyomtam. Közelebb hajoltam Kate-hez és megcsókoltam. Láttam rajta, hogy neki is tetszett a dolog, de nem akartam itt az utca kellős közepén letaperolni. És meg kell hagyni, jól csókol.... Még néhány másodpercig ott álltunk egymással szemben. Kicsit kellemetlen volt a helyzet, hisz egyikünk sem szólalt meg.

Választ nem adva megcsókolt és nagyon jó volt. Ilyenkor általában az első reakcióm az szokott lenni, hogy kipakolom az illető zsbeit, de most nem így volt. Még soha nem csókoltam meg snkit úgy, hogy én is akartam volna. Mindig csak a munka kedvéért tettem.
A mostani egy teljesen új fejezet volt az életemben.
Nem szólt senki semmit. Nem is tudtam vona semmit mondani. Még mindgi a csókja hatása alatt voltam.
Elmosolyodtam és végre sikerült egy hangot kipréselnem magamból.
- Hű - ennyi volt amit hozzá tudtam fűzni.
Úgy gondoltam, hogy nem bánná ha én i viszonoznám amit kaptam.
Odahajoltam és visszacsókoltam. Kicsit hosszabb volt mint az előző dde ugyanolyan érzés töltött el mint az előbb. Nem tudtam mi ez mert soha nem éreztem, de valami jó lehetett.

Mosolyogva néztem Kate-re. A szemébe lógó tincset finoman a füle mögé tetem. De a következő percben ismét egymásnak estünk. Mivel 10 óra is elmúlt, egy lélek sem volt az utcán. Így a kezem is kicsit lejjebb csúszott, mivel nem állt fent annak a veszélye, hogy bárki is megvető pillantásokkal bombázzon minket. De nem akartam túl pofátlannak tűnni, a kezemet visszahúztam a lány derekára. A következő pillanatban pedig már azt éreztem... nem tudom, hogy mit, de érdekes volt. Egyre jobban kívántam. Valahogy többet akartam.
-Mehetünk tovább??- kérdeztem mosolyogva, majd még egy utolsó csókot nyomtam a szájára.
-És mióta élsz külön?- próbáltam visszazökkenteni magunkat az előző kerékvágásba. De nem hazudok nagyot, ha azt mondom, hogy még mind a ketten még a csók hatása alatt voltunk....

A csók után Chris törte meg a csendet.
- Persze! - most se voltam valami túl bőbeszédű.
El nem lehet mondani, hogy mennyire jó volt a csók. Még mindig nem hiszem el. Olyan boldog voltam, de féltem valamitől. Nem hazudhatok neki, valamikor ki fog tudódni, hogy ki is vagyok valójában és akkor mindennek vége. Elszáll a boldogságom. De az is lehet, hogy egy potya csók volt és nem is akar tőlem semmit. Ez még jobban megrémítette. Kicsit eltorzult az arcom. Teljesen kétségbe voltam esve.
Mindig is a jelennek éltem, de most belegondolotam a jövőbe. Nem volt valami kitálásos.
- Már 17 éves koromban elmentem otthonról. Elég húzós volt az otthon lét. Engem nevelők neveltek és nem szerettem őket túlzottan. - sikerül a jelenbe visszajönnöm.
Újból mosolyogtam, mert nem akartam, hogy észrevegye rajtam, hogy megingott az önbizalmam.

Figyelmesen hallgattam Kate-t, miközben sétáltunk. Habár kicsit furábban viselkedett. Megváltozott az arcvonása, igaz utána egy mosollyal próbálta ezt leplezni, de előttem nem fog menni. Teljesen máshogy viselkedik, mint a korabeliek. A hozzá hasonló lányok általában bulizásnak és a piának élnek de Kate más volt. Sokkal önállóbbnak és komolyabbnak tűnt. Tény, hogy nem vonhatok le következtetéseket fél órás "beszélgetés" után, de mégis ez volt a megérzésem.
-És mit dolgozol? Ha nem titok.-kérdeztetem kíváncsian, habár láttam az arcán, hogy nem örül a kérdésemnek.
-Ha megmondod én is elárulom.-mondtam mosolyogva és csak remélni tudtam, hogy ez ösztönzően hat rá és megtudhatok még több dolgot róla.

Hirtelen nem tudtam mit mondani. Nem mondhatom el neki, hogy rabló vagyok. Mégis mit szólna hozzá?
- Titoknak nem titok, de nem hinném, hogy jó ha kiderül. Ja és ne gondolj rosszra de nem a legszokásosabb meló. Tudod én nagyon rossz vagyok.Olyat csinálok ami másoknak kárt okoz. - a fejemet elfordítottam a tekintete felől és eltávolodtam egy kicsit. Utáltam a munkámról beszélni. De nem akarom abbahagyni mert szeretem csinálni. Lehet, hogy nagyon rossz, hogy ilyen melót kedvelek,de én így nőttem fel. Nem tudnák mit kezdeni nélküle.
Nem láttam mit reagál, mert nem mertem a szemébe nézni. Biztos rájött, hogy mi a munkám és nem repeshet az örömtől. Azt is el tudnám képzelni, hogy itt hagy és nem látom őt soha többet. Nem bírnám ki de eltudnám fogadni.
De nem szólt. Csak állt és nézett rám. Legalábbi azt hiszem, éreztem a hátamba fúródó tekintetét. Legszívesebben elfutottam volna.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem akartam sírni, de nem tudtam visszfolytani.
Sikerült végre a zemébe néznem, nem tudtam kilvasni a szeméből, hogy mit gondol. Álltunk egymással szemben és néztük egymást szótlanul.

Érdeklődve hallgattam Kate-t. Először csak mosolyogtam, hogy vajon mi lehet az a gonosz munka, amivel másoknak kár okoz. De hirtelen ráfagyott az a arcomra a mosoly. Megviselt, kicsit koszos ruhák, fáradt arc...Tolvaj lenne?! Ugye nem, ez nem lesz így jó. Egy F.B.I. ügynök és egy tolvaj, olyan mint egy macska és egér. Soha nem jönnek ki egymással jól. És ha már most ilyenre adta a fejét mi lesz vele később. Most még csak egy kenyeret lop el, de utána bárkit megölhet. Nem akarok álszent lenni, hisz én is majdnem belemásztam az ilyen világba, de sikerült kikecmeregnem.

Teljesen földbegyökerezett a lábam. Csak néztem a lányt és nem tudtam, hogy mit mondjak. Először nem mert a szemembe nézni, de utána erőt vett magát. De most én is teljesen össze vagyok zavarodva. Azt hittem róla, hogy egy érett 21 éves lány, aki komolyan gondolja az életet. erre tessék. Gratulálok Christopher Thompson! Megint sikerült jól választanod.
Ismét én voltam az, aki megtörte a csendet, hű maradok ígéretemhez és elmondom neki az én foglakozásomat is.- F.B.I. ügynök vagyok.- mondtam halkan, de láttam az arcán, hogy mit gondol róla....

Tudtam, hogy itt van az a pont amikor mindennek lőttek. El fog menni és soha többet nem látom majd. De én nem akarom ezt.
F.B.I ügynök? Hátrálni kezdtem és gondoltam a futásra is, de nem tudtam volna elszakadni tőle. Egyre csak lépegettem hátra amíg meg volt az a távolság ahonnan szíladni tudtam volna ha kell. Féltem, hogy most bilincsbe ver, de nem néztem volna ki belőlae. Főleg ami törtönt köztünk, ezek után nem. Mivel még nem ismertem annyira nem tudtam mi lesz a következő lépés.
- Teljesen jogosan gondolhatsz rólam amit csak akarsz. De meg kell értened, hogy engem beleneveltek. Akik felneveltek ők is olyanok mit én, tolvajok, rablók és hazugok, nekem a családomon kívül nincs senkim. - mindent elmondtam. Mostmár tudja, hogy ki is vagyok én.
- Ha el akarsz menni megértem, de nem szeretném ha így cselekednél. Életem legjobb fél órája volt és ezt nem csak azért mondom, hogy ne vigyél be a rendőrségre. Tőlem bevihetsz, az sem érdekelne, mert addig is veled lennék. - megint előjött belőlem a sírás. Utoljára akkor volt ilyen amikor láttam Samet halottam az ágyon. Azóta nem is voltam szerelmes és nem íreztem így senki iránt.
A hátrálás helyett most közeleni kezdtem felé és az sem érdekelt a bilincsbe verve visz az örsre.
Nem értettem mi van velem. Én egy kemény csaj vagyok aki határozottan dönt, de most nem tudtam mi lenne a legjobb. Ha elfutnék és magam mögött hagynám Christ vagy ha itt maradnék és szabad prédaként tehetne velem amit akar. Vagy bevisz vagy nem visz be. De az utolsó felé sokkal jobban húzott a szívem

-Ez nem kifogás!- mondtam neki, miközben a szemébe néztem. Lehet, kicsit indulatosnak tűnt, de ez volt a véleményem. Ha nagyon akart, akkor tehetett volna ellene, én is majdnem ide kerültem, de megváltoztam. Tény, hogy nem volt könnyű de sikerült.
-Nem foglak bevinni a rendőrségre. Hogy miért? Ne kérdezd, mert én sem tudom.- természetesen tisztába voltam vele, hogy az lenne a legtörvényesebb dolog, ha most bilincset tennék a kezére és bevinném. De nem tudom, hogy mi akadályozott meg. Viszont, ha egyszer is rajtakapom szolgálat közben nem tehet kivételt.
Viszont a következő mondata megint fejbe vágott. Addig is veled lehetek?! Ugye nem? Ugye nem zúgott belém? Jelen pillanatban nem érzem, hogy kölcsönös lenne a dolog. Lehet, nem lett volna több egy "egy éjszakás kalandnál", de ezt ugye nem mondhatom a szemébe... ÁÁÁ... Most gratulálhatsz magadnak Christopher Thompson! Ebbe jól belemásztál.
-Most mit csináljak veled?- kérdeztem kicsit finomabban. Nem akarok a megváltó lenni, aki a helyes útra terelné, hisz tudom jól, hogy nem fog menni.

Megnyugtatott a tudat, hogy nem fogom az elkövetkező éveket a sitten tölteni. De az nem, hogy szereztem magamnak mégegy ellenséget.
- Szerintem én haza megyek. Felejtsük el egymást és ami ma történt. Nekem nincs jobb ötletem. - most tényleg ez lett volna a legjobb. Bár nem igazán értettem, hogy miért nem vitt be, de ez izgatott a legkevésbé.
- Na mit fogsz tenni? - már teljesen lenyugodtam. De hirtelen eszembe jutott, hogy lehet nem csak mi vagyunk az utcán. Körbe néztem, sehol senki. A kezemet a pisztolyomhoz kaptam, ha védekeznem kellene. Most megint nem tudtam mit gondol. Az arca kifejezéstelen volt. Hallgatott és ez zavart.
Igazából azt sem tudtam, hogy én mit gondolok. MInden kitisztult és eszembe jutott, hogy ő zsaru. Bármikor felídhat engem. Tudja, hogy nézek ki hány éves vagy és a nevemet is tudja. Ez a családomra és rám nézve is veszélyes volt.

-Lehet tényleg az lesz a legjobb. Viszont úgy sem fogod tudni elfelejteni ezt a mai estét. De én sem.- a mondat végére egy kicsit megcsuklott a hangom, hiszen jól éreztem magam vele, mindaddig, amíg ki nem derült, hogy "esküdt ellenségei' vagyunk egymásnak.
-Erre semmi szükség!.- nyúltam a keze után. Még pár másodpercig úgy álltunk, hogy fogtam a kezét. Gondolatok milliói cikáztak az agyamban. Nem tudtam, hogyan tovább, de abban biztos voltam, hogy megkedveltem a csajszit. De abban reménykedek a leginkább, hogy nem egy rablás közepette fogunk még egyszer találkozni.
-Viszont most megyek. Vigyázz magadra.- mondtam közömbösen, és megfordultam. Még az utolsó pillanatban láttam az arcán a csalódottságot.Sajnáltam, de nem tehettem mást... .-Szia!-majd elindultam hazafelé.
Mit ne mondjak elég érdekes este volt. Talán a legfurcsább a Rainwalls-i itt létem során.



Játék vége!