Rainwalls-i újság szerkesztősége

...

Újabb nap. Újabb 12 óra munka. Ismét egy minden napos bolti lopás részleteit kell elhoznom ide. De nem is értem, hogy miért én, hiszen erre valók a futárjaink. Az igazat megvallva, jobb is, hisz nem az irodám 4 fala közt kell paprímunkát végeznem.
Beléptem az Újságszerkesztőségbe, ami a vártnál nagyobb volt. Mindenki szaladgált össze-vissza, mint a kerge egér. Kit is kell keresnem? Hirtelen nem jutott eszembe a neve, de mire is valók a cetlik? Elővettem a kis papírdarabot a nadrágomból. Alexandra Brightmore, ez állt a fecnin. Rendben. El kezdtem az asztalok között cikázni, hátha megtalálom a névtábláját.
Hál' Istennek, nem kellet sokáig a fesztiváli fergeteghez hasonló irodában futkosnom, hamar megtaláltam- Alexandra Brightmore?- na jó, ez hülye kérdés volt, hisz a tábláján ez állt. De sose lehet tudni.- Itt vannak a legfrissebb hírek.- mondtam mosolyogva, majd a az asztalára tettem a dokumentumokat. Ahogy felemeltem a fejemet, a tekintetünk összetalálkozott. Meg kell hagyni, szemre való hölgy.

Egy újabb nap. Ez ugyanazt jelenti mindenkinek. Ismét egy kemény nap vár rájuk a munkával együtt. Alexandra-nak sem jelentett többet, mint az átlagos hétköznapok. Reggel újra elment dolgozni egy blúzban, egy farmernek és egy kényelmes cipőben. Persze ma sem maradhatott ki a karkötő, ami most egy kötött, sokszínű változatban díszítette a csuklóját. Leült az asztalához, ami előtt a névtáblája díszelgett, és rajta szép, nagy betűkkel a neve. Így mindenki megtalálhatta őt, és semmilyen félreértési problémák nem voltak a napjában. Most éppen olyan dokumentumokra várt, amik a holnapi újságcikkbe kellenek. Sokféle helyről szokott kérni információt, és bármilyen nyomozóirodától szívesen vesznek át anyagot. Ma épp az F.B.I következett a listán az elmúlt pár napban történt bűncselekményekkel kapcsolatban. Lassan látott közeledni egy férfi alakot, aki nagy köteg papírral közeledik felé. Minden bizonnyal úgy gondolta, hogy ő lesz az, akitől ma át fogja venni a szállítmányt. Csak közeledett, közeledett és már ott is volt a lánnyal szemben.
- Igen, én vagyok Alexandra – mondta el, és nem zavarta, hogy a névtáblájáról nem tudták leolvasni. Maga elé húzta a papírokat – Köszönöm szépen. Volt esetleg olyan ügy, amiben még nyomoznak vagy nem tudták elkapni a bűnözőt? – kérdezte kíváncsian. Az ilyen cikkek miatt nagy érdeklődés várható, és Alex pontosan ezért kérdezte meg.

Jobba szemügyre vettem a csajszit. Mostanában már kicsit én is sokallom, hogy rögtön ezzel kezdem az ismeretséget, de másrészről élvezem is. Hisz 28 éves egyedül álló férfi vagyok és még egy darabig próbálom élvezni az életet. A gondolataimat gyorsan visszatereltem a témához.
-Hogy 'Volt esetleg olyan ügy, amiben még nyomoznak vagy nem tudták elkapni a bűnözőt? ' - kérdeztem vissza mosolyogva.- Ugye csak viccel? Mi vagyunk a város legjobb törvényőrei, ami azt a tényt vonja maga után, hogy egy rabló sem csúszhat ki a kezeink közül.- tulajdonképpen erre büszke is voltam. 2éve dolgozok a szakmában és eddig minden rajtaütést szinte tökéletesen hajtottunk végig.
-Ó, had mutatkozzak be, Christopher Thompson vagyok.- egy sármos mosoly és kézcsók csodákra képes. Ez esetben sem volt másképp.-Valamiben esetleg segíthetek még?- kérdeztem udvariasan.

A helyiségben nyüzsgött a sok ember. Mindenki ide-oda szaladgált különböző okokból kifolyólag. Alex és a rendőr viszont nyugodtan beszélték tovább a dolgukat. A lány még ráért, hisz csak most kezdődött el a munkája, de azért időben szeretett volna végezni. Nem jó még hosszú időt eltölteni ott, ahol eddig is tartózkodott. Főleg nem úgy, hogy az egy székben ülve történik. Szeretett sportolni, és ezért is nem bírta az olyan dolgokat, amiben nem lehet valamiféle mozgást végezni. Viszont az ő munkája ezzel járt, de ha ezt szereti csinálni, akkor áldozatokat kell hozni érte. Már pedig ez azzal járt, bár másoknak ez nem tűnne fontosnak, mivel a nagy többség nem szereti az idejét eltölteni atlétikával, de Alexandra-nak ez mindennapi számít. De az újságírást is inkább hobbiként űzik, mert ő nagyon lazán veszi az életet, és emiatt láthatják sokszor olyan boldognak. És ő azért vállalta el ezt a posztot, mert így érzi jól magát, ebben találta meg azt, hogy soha nem tudná megunni. Örülni neki, hogy a cikkeivel segítheti az embereket tájékozódni a bűnügyi világgal, mert ha nem lennének olyan emberek, mint ő, akkor nem tudná a népség nagy része, hogy a "sötét" oldalon mi is zajlik. De ilyen tényekkel jó tisztában lenni. Ő pedig ezt a nyomozókon keresztül tudja továbbadni. Olyan embereken, mint az előtte álló férfi. A lány csak mosolygott azon, amit mondtak neki. Igaz, hisz a városuknak remek nyomozóik vannak, így nem csoda, hogy lezáratlan ügy nem is marad. Mire másra is gondolhatott volna?
- Persze, csak azért jó volt mégis tudni a dolgokat - mondta mosolyogva, majd rögtön be is mutatkoztak neki. Udvariasnak találta Christopher-t, mivel ez a kézcsók eléggé olyan emberekre vall, akik tudják, hogy mik az illemszabályok - Igen, ha holnap ráér, akkor egy riportrólról lenne szó. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen rendőr életet élni? Tudja, mostanság nagyon felkapott a bűnözők világa - tette még hozzá mosolyogva. Neki is ez volt az egyik ok, hogy ilyen újságíró lett.

Láttam, ahogy gyorsan átfutja a dokumentumokat. Biztos gyakorlott már a szakmában, így csak a a fontos tényeket helyezi előtérbe. Az igazat megvallva én már nagyin unom, hogy minden szerda délután 2órán keresztül kell a papírmunkát végezni. hát igen... vannak hátrányai is a rendőr létnek, de összeséében mégis csak élvezem.
Alexandra következő kérdésére felkaptam a fejem. Egy interjú?! Velem?! Jól hangzik.-Hogy is mondhatnék nemet?- kérdeztem fülig érő mosollyal. -De lenne egy kis gond, holnap el kell utaznom, igaz nem messze, de nem fog beleférni az időmbe. - valami továbbképzésre kell mennünk, minden évben New York-ban rendezik meg.-Viszont ha magácskának is jó, akkor akár rögtön hozzákezdhetnénk. - elővettem ama sármos mosolyomat, aminek általában nem tudnak nemet mondani a nők.

Alexandra érti a dolgát, így nem csoda, hogy neki általában nem mondanak nemet. Ha meg igen, akkor egy még jobb és még kreatívabb ötlettel áll elő, ami már biztosan sikerült. Az életben vannak kudarcok és nyerések is. A lány a munkájával kapcsolatban nem így gondolja, hanem egy sima nemként, és egy sima igenként. Egyszerűen bele kell törődni az ilyen dolgokba, hisz az élet ilyen. Néha érhetnek váratlan meglepetések akár jó, akár rossz irányba. Alex ezzel nem is harcol, hanem simán éli tovább az életét. Szóval nem haragudott volna meg, hogyha Christopher nemet mond neki. Bár nem ezt tette, csak az időpont nem holnap lett, hanem a most. Neki így is megfelelt, hisz a papírmunka még maradhat, és egy ilyen interjút nem szabad hagyni, hogy elússzon a szeme láttára.
- Rendben - mondta ő is mosolyogva. Chris mindig mosolygott rá, így ő mi mást is tehetett volna, minthogy viszonozza ezt - Akkor vágjunk is bele - mondta, majd elővett egy tollat és a füzetét. Ide szokta írogatni az interjúkat, és így sokkal könnyebb utána a számítógépen is megírni, mint most rögtön - Miért választott a rendőri pályát? Mi ösztönözte arra, hogy ez legyen? - kérdezte kíváncsian. Azért jó egy ilyen részlegnél dolgozni, mert sok érdekes dolog derülhet ki.

Leültem Alexa-val szemben,aki vett elő pár papírt,tollat és kíváncsian vártam a kérdések sorozatát.
Nem lepődtem meg az első kérdésen, viszont át kell gondolnom hogy mit is válaszoljak rá. De véleményem szerint nincs takargatni valóm, vagy szégyellni valóm, amit nem kéne a város elé tárnom.Vettem egy mély lélegzetet és belevágtam...- A szüleim, amikor kicsi voltam meghaltak egy autóbalesetben. Egy részeg sofőr miatt. És ezért is határoztam el, hogy a hozzá hasonló embereket fogom rács mögé juttatni.- Ez volt az igazság, még a mai napig is rossz visszagondolni arra a napra, amikor a rendőr közölte a rossz hírt. -Viszont a másik oka,pedig az volt, hogy kamasz koromban elzüllöttem és akkor ébredtem rá arra, hogy megígértem apámnak, hogy tisztességes ember lesz belőlem.-lehet, kicsit érzelgősnek hangzott, de a kemény, kigyúrt, sármos test mögött igenis van szívem,amivel sok ember nincs tisztában.
Izgatottan vártam a következő kérdést.

Az élet ment tovább az irodában, csak két ember társalgott egymással, és ők is a munkájuk miatt. A Rainwalls-i újságszerkesztőségnél sosem állt meg az élet, ott mindig pörgés volt. Bármilyen nap legyen is, ha hétfő, és ha vasárnap. Alexandra is végezte szorgalmasan a dolgát, most éppen Christopher segítette ebben. Egy ilyen lehetőséget meg kell ragadni, mert nem akad ilyen egyhamar. A lány már tudta is a címét: Riport Rainwalls egyik legjobb nyomozójával. Ez lesz a holnapi újság legelején. Erre biztos, hogy mindenki felkapja a fejét, mert az olvasókat érdeklik az olyan riportok, amik a városlakókkal készültek, és nem pedig valamilyen híres személyiséggel. Érdekes választ kapott Alex, amit rögtön fel is jegyzett. Nem hitte volna, hogy valaki egy ilyen esemény miatt lesz rendőr. De most már legalább ilyen példával is találkozott. Bár, ő is érdekesen lett újságíró, de meg kell hagyni, hogy mindenkinek megvan a saját kis története a munkával kapcsolatban. És két olyan ember sincs, akik ugyanabból dolgoznak ott.
Közben megfogalmazódott Alexandra-ban a következő kérdés is. Erre kíváncsian várta a választ, mert még ilyen interjúban nem volt része. Főleg nem ebben a témában, mert már kérdezett meg például énekest, de rendőrrel még nem volt dolga.
- És a karrierje elején milyen visszajelzéseket kapott? Ott egy kicsit megingott, hogy mégsem ezt a szakmát kellett volna választania? - kérdezte mosolyogva, miközben levéste a kérdést is. Jónak ígérkezett ez a mai interjú.

Körülöttünk változatlanul folytak az események, hol telefon csengett, máskor pedig egy futár jött be egy köteg dokumentummal és természetesen a billentyűzet gombjai állandóan kattogtak. Alexa pedig csak jegyzetelte az elhangzott mondataimat. Tényleg szép nő. Látszik rajta, hogy szereti a munkáját és a pörgős életet....
A gondolataimból következő kérdése rángatott vissza,-Hogy megingtam-e?- kérdeztem vissza nevetve.-Nem olyan fából faragtak. 2évvel ezelőtt is olyan biztos voltam magamban, mint most.- mondtam mosolyogva, majd Alexa tolla ismét a papírt súrolta. Én pedig csak néztem és azon járt az eszem, hogy vajon ma este van-e programja, mert ha nem, akkor egy kellemes vacsora kereteiben csinálok neki.

Hát mit is gondolhatott volna egy átlagos lány Rainwalls egyik legjobb nyomozójáról? Persze, hogy nem azt, hogy rögtön megijedt, de a városbeliek még az ilyen egyszerű kérdéseket is szeretik. Nagyon sokan olvassák az ilyen interjúkat, mert csak az olyen témák keltik fel az érdeklődésüket, amik nem mindennapiak. Nem szeretnek munka után a hétköznapi gondjaikkal szembetalálni magukat az újságokban is. Elég nekik az, hogyha egy napon csak egyszer "futnak" össze velük.
Alex szorgosan írta a kérdések és a válaszok tömegét. Lelkesedéséből is látszott, hogy mennyire is szereti ezt csinálni. Ő ráérzett erre, hogy neki itt a helye, és nem bárhol máshol. Ő most már idetartozik. Máshol nem is tudná elképzelni mindennapjait, mert már megszokta az itteni pörgést. Miután megfogalmazódott benne a következő kérdés is, már mondta is Christophernek.
- Melyik volt eddigi pályafutása során a legkeményebb, legpróbáratevőbb ügy? - kérdezte kíváncsian, mert a sor hosszú volt, de ő nem tudta eldönteni, mint újságíró, hogy melyik ebből a szempontból a legleg.

Jó érzés volt Alexa-val szemben ülni, hisz jól esett, hogy másokat is érdekelek, arról nem beszélve, hogy a következő heti újságban majd én mosolygok vissza magamra.
A legkeményebb? Egy biztos, hogy nem Rainwalls-ban . -Talán egy new york-i gyilkosság lehetett. 2 hónapba telt rács mögé csukni a tettest. De amit a helyszínen láttam, nem kívánom senkinek.- tettem hozzá halkan. Máig is a hideg futkos a hátamon, ha visszagondolok arra a napra. Csak egy pszichopata képes megölni egy egész családot, beleértve a 3 és a 6 éves gyerekeket is. Miután elfogtuk az volt az első, hogy megkérdezzük tőle miért tette. De csak egy kajsza vigyor kúszott az arcára. Abban a pillanatban és lettem volna az első, aki letörli a mosolyt, de türtőztetni kellet magam. De másnap megkapta, amit megérdemelt. Ezért is szeretem a munkámat, mindenki megkapja a méltó büntetését.

Rainwalls-ban nem is történik olyan sok minden, hogy nagyon-nagyon kemény ügyek lennének itt, de úgy látszott, hogy Christopher mégis élt át ilyet. Alexandra pedig erre volt kíváncsi, bármilyen városban is legyen a bűncselekmény. Sőt, az olvasóknak még inkább felkelti az érdeklődését, hogy a helyi rendőr más városban is nyomozott. Ez mindenképp nagyon jó történet lenne egy riportban. A válasz után ismét jött a következő kérdés. Ez így ment eddig is, és így is fog, hogyha Alex-en múlik.
- Volt olyan eset, amiben egyes-egyedül Ön dolgozott? - kérdezte kíváncsian, mert az ilyen ügyeket általában csapatokban szokták végezni, de ki tudja. Erre vannak az újságírók, hogy kiderítsék.

Láttam, hogy egy kicsit ő is meglepődött ezen az eseten és biztos vagyok benne, hogy a többi ember is, aki még olvasni fogja csodálkozni fog, hisz nem minden napi dolog . És tökéletes bizonyíték, hogy nem csak a filmekben történhet meg, hanem bárkivel bármikor.
És rögtön jött is a következő kérdés, mintha egy megírt szövege lenne és az alapján kérdezgetne.- Egyedül?-kérdeztem vissza.- Mindig van mellettem valaki egy munkatárs, vagy csak egy másik rendőr ha rajtaütésről van szó. Viszont megsúgom, hogy néha előszoktam venni a régi, megoldatlan ügyeket és próbálok kigubancolni a szálakat.- tettem hozzá mosolyogva. Megesik, hogy néha estéket töltök az íróasztalom felett és csak agyalok, hogy miként lehetne csupán 3 vagy 4 bizonyítékból kihozni a maximumot.

Mosolyogva hallgatta a lány a választ. Most bebizonyosodott, hogy az ilyen krimis filmeknek, sorozatoknak van valamiféle alapja. Már pedig ez nem sokszor fordul elő, mert van amikor semmi alapja nincs azoknak a dolgoknak. Nem lehet minden olyannak hinni, ami nagyon felkapott. Általában csak az újságok és az ismeretterjesztő könyveknek van igazi alapja. Más pedig csak a reklámozás kedvéért csinálja. Alexandra ezt jól tudta, hisz ugyanebben a szakmában dolgozik ő is, és már jártas ezekben a gyakran felmerülő kérdésekben. Az olvasók ilyenre is kíváncsiak, és ők amiben csak tudnak a szolgálatukra vannak.
Ismét elhangzott a válasz, majd Alex a következő kérdésen kezdett el gondolkozni. Mire lehetnek még kíváncsiak a lap olvasói? Hát persze, hogy egy rendőr mindennapjaira. Hisz ilyen kívülálló szemmel nem nagyon tudják elképzelni, hogy hogyan telnek a nyomozók mindennapjai.
- És hogyan telnek a mindennapjai? Gondolom, hogy rendőrként pörög az élet - mondta mosolyogva, majd ezt a kérdés is felrótta a füzetébe.

Ezen a válaszon kicsit tovább gondolkoztam. Nem lenne túl szerencsés dolog, ha az olvasók azt olvasnák, hogy az interjú alanya egy magányos farkas, aki munka után mindig egyedül ül otthon. Így hát inkább ezt a rész kihagytam és a sokkal érdekesebb dologgal kezdem...- Általában reggel hamar beérek a munkahelyemre és megesik, hogy már akkor behoztak valakit rablásárt vagy testi sértésért. De természetesen a nap további részében is sokszor hívnak minket, megesik, hogy csak a szomszédok panaszkodna, de olykor-olykor egy bankrablás helyszínére is nekünk kell menni..- nagy mosoly húzódott az arcomra, teljes mértékben elégedett voltam a válaszommal és csak reménykedni tudtam, hogy az olvasók is azok lesznek. Természetesen Alexa ezt is tüstént leírta a papírra és izgatottan vártam a következő kérdését.

Alexandra rögtön felírta a következő kérdést. Ő ehhez képest kicsit nyugodtabb munkát választott. Itt ül mindig, és csak gépel, vagy néha megesik, hogy egy-egy interjú készítésére felkéri. Nem olyan pörgős, mint Christopher-nek, inkább olyan átlagos, ülős munka. Azért a lány sem panaszkodhat, hisz mindig akad dolga, ahol helyt kell állnia, de mégsem olyan, mint a rendőröknek. Egy valamiben mégis hasonlított a kettő, hogy az embereket szolgálják. A nyomozók megvédik őket, az újságírók meg tájékoztatják. Ezek az igazán hasznos munkák, amik segítik az emberiséget, mégha csak egy kicsivel. Szebb jövőt biztosítanak a következő nemzedéknek. Alex fejében megint megfogalmazódott egy kérdés, ami sokakat izgathat.
- Sohasem vágyott más életre, ami nem ennyire gyors tempójú? - kérdezte kíváncsian, miközben rögtön fel is írta ezt. Még pár kérdés van hátra, és vége az interjúnak. Ha persze valamivel többet szeretne megtudni, akkor természetesen tovább tart.

A kérdésen kicsit meglepődtem. Talán azok kevesek közé tartozok, akik még nem gondolkodtak azon, hogy valamit meg kéne változtatnom, vagy esetleg teljesen máshogy csinálnom. De most röpke 1 perc állt a rendelkezésemre, de talán nem is volt szükségem többre...- Nem.- feleltem határozottan,majd folytattam.- Egyáltalán nem, imádom ezt az életet és nem is szeretnék másmilyent.- fejeztem be egy laza mosollyal az arcomon. Ez az interjú ráébresztett az eddigi életemre. Milyen volt régen és milyen most. És tényleg teljes mértékben meg vagyok elégedve az életemmel és a munkámmal. Az egyetlen dolog, amin talán változtatnék, az az, hogy a gimis éveimben elkerültem volna azt a társaságot, ami rossz útra vitt. De ha jobban belegondolok, ha az nem történik úgy, akkor lehet, most sem ülnék itt...

Mosolyogva hallgatta a lány a választ. Belegondolva, persze ő sem változtatna semmit az életén. Viszont nem tudhatta, hogy egy rendőr pörgős napja mellett néha nem gondolkozik el azon, hogy milyen jó lenne egy nyugisabb állás. Hisz azért mindenkinek megterhelő és fárasztó a munka, de ha ő élvezi, akkor ez a legfontosabb. Alexandra sem váltana ebből és más okokból kifolyólag sem munkahelyt, de azért neki mégis csak egy kicsit kevesebb gondja van a papírokkal. Általában az újságíróknál nem nagyon szoktak közbejönni dolgok, amikor a nyomozóknál mindig ez történik. Már, ha ezt el lehet hinni a filmekből.
Rögtön megszületett a következő kérdés a lány agyában pontosan ezzel a filmes témával kapcsolatban. Hisz az emberek nem tudják csak úgy elképzelni a rendőr életet, már ha nem a filmekhez viszonyítják. Így szólt Christopher-hez egy nagy mosoly kíséretében:
- A valódi nyomozók élete hasonlít a filmbeli rendőrökéhez? - kérdezte kíváncsian. Nem, hitte volna, hogy ilyen kérdéseket tenne fel. De a riport közben születik minden meg, hisz nagyon függ a riportpartnertől, hogy milyen szintű válaszokra kíváncsiak. Márpedig Chris erre nagyon alkalmas személy.

Mosolyogva néztem, ahogy Alexa leírja a kérdéseimet.Csak írt és írt. Látszott, hogy nem ez az első interjú, amit csinál,és a munkájában is kiemelkedő lehet. Szívesen megismerném közelebbről de most nem szeretném megszakítani ezzel a beszélgetésünket. Őt is és magamat is kizökkenteném. ezrét inkább a következő kérdésre válaszoltam.- Nem is kicsit.- mondtam nevetve, majd folytattam..-sok ember nem hiszi el, hogy velük is bármi megtörténhet. Fogalmuk sincs róla, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk és a gyerekeikre. -biztos vagyok benne legtöbbjük nem sejt semmit a sikátorokban élő rablókról vagy rosszabb esetben a gyilkosokról. De ez a cikk talán felnyithatná a szemüket. Igaz, nincs gyerekem, de a munkám során találkoztam már pár szülővel, akik a gyerekeiket elveszítettek és tudom jól, hogy a szülőknek nincs is fontosabb a gyerekeiknél.

Figyelemmel hallgatta végig Alexandra a választ. Nem is gondolta volna, hogy ilyen sok a hasonlóság a valóság és a kitaláció között. Azt már előre tudta, hogy a filmeknél általában keresnek valami anyagot, hogy tényleg élethű legyen a film, de hogy ennyire. Ezek a kérdések nem csak őt, hanem az olvasókat is foglalkoztatják, ezért is rakta fel. Sok olyan választ kapott, amire gondolni sem tudott volna a találkozás előtt. Legfőképpen emiatt is választotta ezt a szakmát, hogy tájékoztassa az embereket a hírekkel kapcsolatban. Sokat segít ezzel nekik, hisz nem kutatnak hosszú órákig, hogy a napi bűnügyi híreket megtudják. Így csak ott van előttük az újság, és már tudják is az információkat. Persze ezek mögött rengeteg munka van, de ez az ő munkájuk.
- Rendben. Szerintem végeztünk is. Köszönöm szép az az interjút - mondta egy nagy mosollyal, miközben rátette a kupakot a tollára.

Alexa ezt is gyorsan papírra vetette, majd visszafordult hozzám. A következő kérdést vártam volna, de már be is fejeztük. Ilyen gyorsan elrepült volna az idő? A falon lévő órára pillantottam. Lassan másfél órája itt ülök, az igazat megvallva ez kevesebbnek tűnt, ami annak tudható be, hogy élveztem az interjút.
-Ó, igazán nincs mit. Ami azt illeti én köszönöm hisz a jóvoltodból benne lehetek az újságba, ami egyenes út a Broadway-hez.- mondtam nevetve és láttam, hogy Alexa arcára is nagy mosoly kúszott. Most volt a legszebb.
-És szeretném ezt meghálálni. Ráérsz holnap este, mert elmehetnénk vacsorázni.- kérdeztem kíváncsian és csak reménykedni tudtam, hogy az ajánlatomnak nem tud majd ellenállni. Tényleg nagyon megkedveltem.

Az idő gyorsan száll. Miután Alexandra is elírta az utolsó sorokat, utána feltekintett az órára. Már több mint másfél órája beszélgettek. Nem hitte volna, hogy az idő ennyire gyorsan száll. Jól érezte magát, mivel sok érdekes információval lett gazdagabb. Nem hitte volna, hogy egy rendőrnek ilyen érdekes és pörgős élete lehet. Sok olyan dolog jutott a tudomására, amit el sem hitt volna, hogyha nem Christopher mondaná. Ezért is szerette a munkáját, amit szívesen megoszt az olvasókkal. Az viszont érdekes lenne, hogyha vele készítenének egy riportot, és nem ő ülne a kérdező helyén.
- Köszönöm, de ez a munkám. A felkérést viszont elfogadom - mutatott egy nagy mosolyt a férfi felé. És örült neki, hogy most már nem magázzák egymást, hanem áttértek a tegezésre.

Reméltem, nem veszi tolakodásnak, hogy tegeztem,de a fülig érő mosoly az arcán nem ezt mutatta.
-Rendben, akkor holnap nyolckor a szemben lévő étteremben.- mondtam mosolyogva, majd a kezét a számhoz emeltem és egy apró csókot nyomtam rá.-Örültem a találkozásnak, Alexa.- sármos mosolyommal egyetemben köszöntem el tőle és elindultam az ajtó felé. Az igazat megvallva, vártam a holnap estét, amikor nem ő, hanem én kérdezhetek. Hisz rendőr létem,majdnem minden piciny részletét elé tártam. Márpedig úgy fair, ha én is megtudhatok róla pár dolgot.
Kiléptem a szerkesztőség ajtaján és beültem a kocsimban, ahol közel 50° uralkodott, hisz nagyon meleg volt odakint.

Újra mosoly húzódott Alexandra arcára. Christopher nagyon udvarias férfinak tűnt így elsőre, de ez nagy valószínűséggel így is marad. Modorosnak is látszott a kézcsóknál, pedig ez manapság nem annyira divatos. Olyan életvidám, mosolygós embernek látszott, mint akinek semmi gondja nincs. Ez nem kizárt, de akkor is sugárzott belőle a boldogság. És a mai modern világban nem lehet ilyen sok derűs embert látni. Alex örült neki, hogy még létezik ilyen érzés is másoknál. Ő is boldogan élt, és még a munkáját is lazán kezelte. Ha a kötelező, akkor már élvezni kell. A lány ezt vallja, és belegondolva, még ha nem is tudják bevallani sokan, akkor is ilyesféleképpen kéne kezelni a dolgokat. Sokan csak a rossz dolgokat nézik, de Alexandra ezt sokszor megfordítja, és a jókat figyeli.
- Rendben, nekem tökéletesen megfelel az időpont – mondta egy nagy mosollyal, majd folytatta – És én is örültem, akkor holnap nyolckor – köszönt el ő is, majd folytatta tovább szorgosan a munkáját.